2012. július 28., szombat

Kutyakiképző leszek

Bár a cím már helyből nem jó, de erről késöbb. Szóval kb. két hónapja jött az elhatározás, hogy ha már ennyit foglalkoztam ezzel a témával, miért ne ugorhatnék be a mélyvízbe. Ideje az elméletet és az egykutyás gyakorlatot kiterjesztenem. Mivel kutyaoviba az Őrmezőre jártunk, így mondhatni ismerem az iskolát, szóval innentől egyértelmű volt a választás. Jelenleg megfigyelőként járok ki az oktatásokra, nagyon érdekes és nagyon élvezem az egész dolgot. Rettentő érdekes látni a sok különböző kutyát és gazdit a különböző helyzetekben, szituációkban.

Az elején írtam, hogy a saját bejegyzés címemmel nem értek egyet, de a jelek szerint mégis ezt használom. Azért használom, mert a köznyelvben a kutyakiképző az, aki a kutyaiskolában oktat, viszont a gyakorlatban sokkal inkább a gazdit oktatják, nem pedig a kutyákat. Ez így van rendjén mégha egyeseknek ez furcsán is hangzik. Persze a tanulási folyamatban a kutya is tanul, de nem közvetlenül a kiképzőtől, hanem már a saját gazdájától. Maga a tudásanyag, a módszerek a kiképzőtől a gazdi felé irányulnak, majd a gazdi megpróbálja ezt a gyakorlatban a kutyával együttműködve alkalmazni. A kiképző pedig tud segíteni, korrigálni a hibákat.
Vannak természetesen esetek, amikor közvetlen beavatkozásra van szükség a kiképző és a kutya között, de ez már inkább terápiás foglalkozásokra jellemző, ahol - általában felnőtt kutyák esetében - problémás esetekkel dolgoznak. Ezek lehetnek beilleszkedési, szocializációs problémák, félelmek, agresszív viselkedési gondok.

Ahogy szaporodnak a gyakorlati tapasztalataim igyekszem összefoglalni, megosztani a gondolataimat erről is, most még nagyon az elején járok ennek a folyamatnak és mivel az időm elég szűkös így lassan (de biztosan) haladok csak. Jövőre amint sikerül egy teljes hetet felszabadítanom, nekirugaszkodom az eléleti oktatásnak is, így ezután már még aktívabban fogok tudni részt venni a kutyaiskola életében.