Kutyakiképző leszek

Bár a cím már helyből nem jó, de erről késöbb. Szóval kb. két hónapja jött az elhatározás, hogy ha már ennyit foglalkoztam ezzel a témával, miért ne ugorhatnék be a mélyvízbe. Ideje az elméletet és az egykutyás gyakorlatot kiterjesztenem. Mivel kutyaoviba az Őrmezőre jártunk, így mondhatni ismerem az iskolát, szóval innentől egyértelmű volt a választás. Jelenleg megfigyelőként járok ki az oktatásokra, nagyon érdekes és nagyon élvezem az egész dolgot. Rettentő érdekes látni a sok különböző kutyát és gazdit a különböző helyzetekben, szituációkban.

Az elején írtam, hogy a saját bejegyzés címemmel nem értek egyet, de a jelek szerint mégis ezt használom. Azért használom, mert a köznyelvben a kutyakiképző az, aki a kutyaiskolában oktat, viszont a gyakorlatban sokkal inkább a gazdit oktatják, nem pedig a kutyákat. Ez így van rendjén mégha egyeseknek ez furcsán is hangzik. Persze a tanulási folyamatban a kutya is tanul, de nem közvetlenül a kiképzőtől, hanem már a saját gazdájától. Maga a tudásanyag, a módszerek a kiképzőtől a gazdi felé irányulnak, majd a gazdi megpróbálja ezt a gyakorlatban a kutyával együttműködve alkalmazni. A kiképző pedig tud segíteni, korrigálni a hibákat.
Vannak természetesen esetek, amikor közvetlen beavatkozásra van szükség a kiképző és a kutya között, de ez már inkább terápiás foglalkozásokra jellemző, ahol - általában felnőtt kutyák esetében - problémás esetekkel dolgoznak. Ezek lehetnek beilleszkedési, szocializációs problémák, félelmek, agresszív viselkedési gondok.

Ahogy szaporodnak a gyakorlati tapasztalataim igyekszem összefoglalni, megosztani a gondolataimat erről is, most még nagyon az elején járok ennek a folyamatnak és mivel az időm elég szűkös így lassan (de biztosan) haladok csak. Jövőre amint sikerül egy teljes hetet felszabadítanom, nekirugaszkodom az eléleti oktatásnak is, így ezután már még aktívabban fogok tudni részt venni a kutyaiskola életében.

Klikker: Alapok

Korábbi írásaimban többször említettem a klikker használatát, illetve az egész dolog mikéntjét, de még idáig nem írtam ennek egy dedikált postot. Mivel az általam preferált kutyanevelési módszer egyik kulcs eleme, így épp ideje alaposabban foglalkozni a kérdéssel.

Mi az értelme, mire jó?


Ez az első kérdés, ami felmerül mindenkiben ezzel kapcsolatban. Sokan szkeptikusak, hülyeségnek gondolják illetve nem utolsó sorban cikinek, hogy kattingasson a kutyának.
De lássuk, hogy mire is ez az egész. Az utóbbi 1-2 évtizedben a kutyanevelés alapjaiban átalakult, persze itt a nyugat-balkánon ez még csak az utóbbi évekre jellemző, de szerencsére egyre többen érdeklődnek.
A klikker lényegében egy olyan kommunikációs eszköz, amivel a kutya helyes cselekedeteit mindenféle félreértést elkerülve leszünk képesek megerősíteni, ezáltal a kutya viselkedését formázhatjuk aszerint, hogy milyen elképzeléseink vannak. A klikkerrel lehetőség nyíilik akár apró, véletlenszerű mozdulatok tudatossá emelésére, ezzel késöbb szinte bármilyen trükköt, mozdulatsort megtaníthatunk. A klikker további előnye, hogy a hang mindig egyforma, illetve akár több méter távolásgból is kivállóan hallható (főleg a kutya számára), így a jutalmazandó esemény és a jutalmazás között nem lesz a problémás reakcióidő és a távolság miatt a behívás zavaró jelenléte. A klikkerrel lényegében lefényképezzük azt a mozzanatot, amit rögzíteni kívánunk a kutyában, majd ha már tudatos, rendes parancsszóhoz is köthetjük.

Az alapok


A klikker lényegében egy egyszerű hangkeltő alkalmatosság, általában kis műanyag kulcstartó forma, benne egy fém lappal. Ha megnyomjuk ezt a lapot (vagy a gombot, ha van rajta) egy határozott kattanó hangot ad ki. A klikkert ha jól tudom eredetileg delfinek képzéséhez használták, majd rájöttek, hogy ez az eszköz nem csak a delfinek tanításánál nyújt segítséget, így jutott el a kutyákig, de már hallottam, hogy van, aki macskák tanításánál használja.

Maga a "klikk" hang természetesen a kutyának elsőre semmit nem jelent, sőt egyes kutyák frászt is kaphatnak tőle éppen ezért sose klikkeljünk a kutya fejéhez illetve a füléhez közel. Nekik sokkal jobb a hallásuk, ezt sose felejtsük el. Ha a kutyánk továbbra is összerezdül a hang hatására próbáljunk valami papírt, gumi darabkát, rágót stb. belenyomni a fém lapocskához, hogy tompítsuk a hangját.

Jutalomfalat


A képzéshez kulcsfontosságú, hogy megfelelő jutalom falattal rendelkezzünk. A kutyánk méretéhez képest arányosan kicsi falatokra van szükség, hogy az illata, íze meglegyen viszont ne legyen tartalmas harapni való. A legjobb általában valami főtt hús apróra kockázva, esetleg sajt. Boltban is kapni különféle jutalom falatokat, meg lehet ezeket is próbálni bár elég drágán szokták mérni és a tapasztalatom szerint sok kutyánál közel sem okoz érzelmi túlcsordulást.
Tehát a lényeg, hogy a kutyánk kedvére való legyen a jutalomfalat és megfelelően apró méretűre daraboljuk, hogy a kutya egyből el tudja nyelni, ne kezdjen el rágódni rajta.

Kondicionálás, klikker tréning


Ez a legfontosabb, az egész folyamat első lépése, ami egyébként rém egyszerű de kell egy kis gyakorlás, hogy ügyesen csináljuk. A képzés helyét úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg kevés inger legyen körülöttünk, legjobb talán otthon, kettesben a kutyával egy szobában. A jutalmat tegyük megfelelő tárolóba és legyen a kezünk ügyében. Álljunk a kutya mellé kezünkben a klikkerrel és mindenféle plusz mozdulat nélkül klikkeljünk, majd nyúljunk a jutalomért és adjunk egyet a kutyának. Nagyon fontos, hogy a klikkelést a lehető legegyszerűbben végezzük, ne kössük össze semmi plusz mozdulattal, pl. mintha a TV távirányítóját emelnénk légvonalba a TV-vel. A jutalomért csak azután nyúljunk a tartóba, ha már a klikkelés megtörtént. Ezek azért fontos dolgok mert a kutya nagyon jó megfigyelő, így könnyen lehet, hogy nem magát a klikk hangot fogja összekötni a jutalommal, hanem egy berögzött rossz mozdulatot. Tehát:  klikk + kis szünet + jutalom.
Ezt a folyamatot ismételjük legalább 10-20 alkalommal, majd pár óra múlva megint vegyük elő a dolgot. Észre fogjuk venni, hogy a kutyánk a klikk hangra egyre intenzívebben fog reagálni. Az egyes gyakorlások végén nagy dícséret jár a kutyánknak, adhatunk neki közben 3-4 falatot is a jutalomból, illetve egy levezető játék is jól jöhet.
Pár nap gyakorlás után már megpróbálhatunk pár alap dolgot is megtanítani a kutyának a klikker segítségével, erről egy következő bejegyzésben fogok írni.

A kutyák nem beszélnek!

Legalábbis úgy nem, hogy elmondják a gazdi telefon számát, amikor szükség van rá. Sokan nem gondolnak bele, vagy ha mégis, úgy érzik velük nem fordulhat elő, hogy a kis kedvenc külön utakra téved. Pedig ez nem egy ritka eset, hiába ügyesek-okosak a kutyáink, vannak helyzetek, amikor az ösztön erősebb. Elég ehhez egy tüzelő szuka, vadászni való préda, de egy komolyabb ijedség is elég lehet, hogy szem elől tévesszük egymást. Szerencsés esetben ez még a helyszínen megoldódik, de sajnos van, hogy mi és és a kutyánk is teljesen más irányba kezdi el keresni a falka másik felét. Persze előfordulhat a kertből meglépő kutya, pl. nyitvafelejtett kapu, kerítés alatt ásott alagúton, stb.

Ezekben a sajnálatos dolgokban egy a közös, mégpedig az, hogy ha a kutyát valaki megtalálja, tudja-e értesíteni a gazdit. 

A mostani blog bejegyzés alapja pont ma történt, anyámékhoz mentünk ki délelőtt a II. kerületbe. Leparkoltam a ház előtt, épp a csomagtartót nyitottam ki, amikor a főúton keresztül szaladt egy középtermetű keverék kan kutyus nyakörvvel, bilétával, láthatóan nagy reménnyel a szemeiben. Én inkább frászt kaptam, de szerencsére nem jött autó. A kutyában láthatóan harcoltak a belső hangok, hogy bízzon-e bennem vagy sem így a lehető legóvatosabban jártam el, leguggoltam háttal a kutyának, rá se néztem, hagytam, hogy ő kezdeményezzen. Ez nem is tartott sokáig, szinte rögtön odajött és körbe szimatolt, ezután láthatóan nyugodtabb lett. Ezt a gyakorlatot még ismételgettük egy kicsit, guggoló pózban finoman felé nyúlva engedett egy kis simogatást is (célszerűen a kutya fejének az oldala, lapocka rész az ideális ilyenkor, a feje tetejére, hátára rányúlás valamivel nagyobb fenyegetést jelenthet a fentről jövő mozdulat miatt). Ez láthatóan még nagyobb bizalmat ébresztett benne, pont annyira, hogy az udvarra bejött velem. Itt már én is nyugodtabb voltam hiszen mégsem a főút mellett, másfél méterre az elrobogó autók és buszok mellett kell bizalmat építenem a kutyába.

Egyik kutya, másik nem. Legjobb kutyás műsor!

Elindult a második évadja a szerintem legjobb magyar kutyás műsorának, a TV2-őn láthatjátok szombatonként. Szerencsére, aki az előző részeket nem látta, a csatorna weboldalán vissza tudja nézni.

A műsort egyébként Korom Gábor viszi, ő az elme a tükör módszer mögött. Mi a kutyaoviban találkoztunk először ezzel az egész dologgal, azóta bátran ajánlom mindenkinek az ovit és a sulit is, nem véletlenül.

A kutyasuliról bővebben: http://www.kutyasuli.hu/

Ingerszint és a Chevrolet Camaro

Több, kutyásokkal elkövetett beszélgetésből szűrtem le, hogy sokakban nincs pontos elképzelés arról, hogy egy kutya szemszögéből az ingerszintek meg zavaró dolgok pontosan hogy működnek, illetve miért van, hogy az otthon teljesen jól "működő" kutya az utcán látszólag megsüketül és nem hallgat a gazdira.

Nos, az imént találtam egy reklámfilmet és egyből beugrott ez az összefüggés. Képzeljük el, hogy a kutya a frissen diplomázott srác, a frigó szerepében a gazdi, akinek nem sikerült még a kutyáját ügyesen tréningeznie, az utcát, más kutyákat, embereket pedig az autó szimbolizálja.

Tovább nem is érdemes magyarázni, nézzétek meg a lenti videót, azon túl, hogy remekül példázza szerintem a tipikus kutyás hatalmas ingerszint dolgot, még jópofa is!




Természetesen megfelelő tréninggel, sok sétával és szocializációval nagyon könnyen és hamar elérhető, hogy a gazdi a sárga autó szerepébe kerüljön, minden más pedig szinte láthatatlan legyen a kutya számára.

ELTE Infopark

Ismét egy remek pont a XI. kerületben, igaz ez nem kijelölt kutyafuttató, de a terület méreteinek köszönhetően békésen megférnek a kutyások és az itt sétálok/tanulók/dolgozók.

Szerencsére azt kell mondjam, hogy a hely tiszta is, nincs "teleszarva", és nagyon remélem, hogy ez így is marad, éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a kutyapiszok felszedése. Nagyon nem volna jó, ha pár felelőtlen és trehány kutyás miatt tiltanának ki egy ilyen helyről minden kutyást.

A terület a Duna mellett található, a Petőfi híd budai hídfőjétől délre, ezért könnyen megközelíthető akár a pesti oldalról is.

Eldugott kutyafuttató

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot szeretnék megalapozni, megpróbálok pár igényes, tiszta és remek kutyafuttatót összeszedni és meglátogatni, hogy itt bemutathassam.

Az első ilyen hely a XI. kerületben van, méghozzá közvetlenül a Duna mellett a Kopaszi-gát mellett. A hely az Új Buda Center irányából közelíthető meg, az Etele út végénél kell tovább menni egyenesen a régi kábelgyár mellett, a Hengermalom út végéig. A park egyik része kutyával nem látogatható, de a kerítésen belépve jobbra kijelölt kutyafuttató található. Ez a terület részben lekerített csak, így csak akkor engedjük el a kutyánkat, ha már a behívás biztos. Mint a lenti panoráma képen láthatjátok, az egyik oldala a futtatónak egy lejtős, bokros szakasz, ami után közvetlenül a Kopaszi öböl található, nincs sodrás így egy kis pancsolás sem akadály.

Mi rendszeresen járunk ide, hétköznap délelőtt nagyon kevesen vannak, sokszor üres a hely, a délutáni órákban szoktak páran lenni, de általánosságban kimondható, hogy kevesen ismerik a helyet.

FRISSÍTÉS:
A futtató mellett lévő épületet átalakítása gőzerővel zajlik, úgy hallottam a Rio költözik ide, miután a Petőfi híd budai oldalról el kellett menniük. Ez az épület valami yacht kikötő része volt úgy tudom, jelenleg talán a teraszt szélesítik, illetve alakítják át a belső tereket. A kutyafuttató továbbra is megközelíthető, ezen a téren egyelőre nincs változás.

Az alábbi panoráma megtekintéséhez Silverlight plugin szükséges, a lenti térképen pedig láthatjátok a pontos helyét a futtatónak.

Ha ismertek remek kutyafuttatót, kommentbe írjátok meg!

Húz a kutya a pórázon, mit tegyek?

Először is boldog, vidám kutya csaholásban gazdag új évet minden olvasómnak! Rögtön kezdem egy bocsánatkéréssel, utóbbi hónapokban hanyagoltam a blogot, de igyekszem ismét gyártani pár, talán mások számára is hasznos bejegyzést.

Mindig azután kapok ihletet egy-egy új bejegyzéshez, miután látok egy makacs embert a városban, aki próbálja a szerencsétlen kutyáját megregulázni tejesen rossz módszerrel, persze szentül meg van győződve, hogy azt úgy kell, mert hát azt úgy kell.

Azt hiszem, hogy a legtöbb problémát a pórázon sétáltatás alatt az jelenti, hogy látszólag szinte nem is a gazdi viszi a kutyát sétálni, hanem a kutya irányít, a szerencsétlen ember pedig, mint a győzelmi zászló lobog a póráz végén. Gondolom ismerős látvány, sőt lehet többeknek erről személyes tapasztalata van.

A kerülendő megoldások széles tárháza adott a probléma kezelésére, van, amelyik működik is (kutyája válogatja) de semmi esetre sem jó. Lássuk, milyen eszközökkel próbálkoznak az emberek:

• lobogás a póráz mögött, közben mindenféle vezényszavak mormolása (rossz)
• folyamatos lassítás, ennek a hatásossága kutya és gazdi testsúly arány függvényében ábrázolható (rossz)
• rángatás a póráznál fogva (nagyon rossz)
• még leírni is rossz: póráz végével ütlegelve fenyítés (kritikán aluli, rémes)

Ezen kívül számtalan felszerelés is rendelkezésre áll a sportolni vágyó gazdi számára:

• fojtó nyakörv (kerülendő)
• elektromos (sokkoló) nyakörv (a gazdi nyakába is raknék egyet)
• szöges-láncos brutális nyakörv (szintén az előző, rossz)
• hajókötél vastagságú póráz, végén olyan kapaszkodóval, hogy akár két kézzel is kényelmesen lehet lobogni rajta 

Remélem nem hagytam ki semmit. Mint korábban említettem, ezeknek a hatásossága kutyánként változó, akár működhet is, de az esetek többségében sokkal több a káros mellékhatás. A folyamatos fékezés, lassítás, erőlködés abszolút nem javít a jelenségen, sőt általában még idővel rosszabb is lesz, hiszen a kutyában megerősítjük az ösztönt, miszerint ahhoz, hogy elérje a célját (előre haladás, kinézett dolog megközelítése, szag követése) erősen húznia kell, mert különben lassabban ér csak oda. Ennek a folyamatnak, illetve a különböző fojtó-gyilkoló-kínzó nyakörveknek egy közös mellékhatása is van, ami mellett nem szabad figyelmetlenül elmenni. A kutya nyaka számtalan sérülékeny és érzékeny pontot foglal magába, mint például a nyelő- és légcsövet, pajzsmirigyet, nyaki csigolyákat. Egy rosszul sikerült mozdulat, rándulás akár komoly sérülést is okozhat. Ezen túl persze a kutya fullad, zihál, hiszen szerencsétlen alig kap levegőt. Nagyobb kutyával sok esetben a gazdi is liheg, tehát kérdem én, kinek jó ez?

Egy kis anatómia, mint az ember esetében is, a kutya nyaka is sérülékeny és érzékeny testrész

A brutálisabb módszerekre nagyon nem is térnék ki, sajnálatos, ha valaki a kutyáját csak különféle kínzó alkalmatosságok segítségével képes kordában tartani. Persze ez a legtöbb esetben nem tudatos kínzás, hanem a megfelelő ismeretek hiányának a következménye. A rendszeres vagy folyamatos fájdalomokozás, verés rövid távon is komoly mentális, lelki sérüléseket okoz a kutyának, ami félelmet, valamint agressziót eredményez. Ez a fajta agresszió még őrző-védő kutyák esetén sem kívánatos, mivel a félelemből támadó kutya nem irányítható, akár életveszélyes is lehet. A kutyatámadások gyakran ilyen jellegű problémákra vezethető vissza.

A megoldás

Ha a kutyánk már több éves és a folyamatos húzás nagyon berögzült, első körben szerezzünk be egy hámot a megfelelő méretben. Célszerű a kutyával együtt menni az üzletbe, így rögtön rá is lehet próbálni a kiválasztott darabot, hogy a méret biztosan megfelelő legyen.
Sokan gondolják, hogy a hám "komfortérzete"  miatt a kutya még jobban fog húzni, de a gyakorlat ennek pont az ellenkezője szokott lenni, megszűnik a kutya számára berögzött kiváltó inger, nem fogja zavarni a nyakán a szorító érzés illetve a lábak közé is nehezebben akad majd be a póráz. A hám továbbá a sérülések elkerülésére is remek eszköz, hiszen elosztja a terhelést a kutya testén, így egy hirtelen rándulás (pl a kutya megijed valamitől) sem okoz fájdalmat és bajt. Bizonyos fajtáknál a hám használata fokozottan ajánlott vagy praktikus (sérülékeny, kisebb kutyák, rövidebb lábak).

A következő lépés a megfelelő pórázon való séta megtanulása. Hívjuk magunk mellé a kutyát, majd induljunk el vele. Amint a kutya mellső lábával kilép a mi vonalunkból, rögtön forduljunk meg, és induljunk el az ellenkező irányba. Ez egy határozott mozdulat legyen, de ne rántsuk a kutyát hátra, inkább egy szűk ív mentén próbáljuk meg levezényelni a fordulást. Pár méter után ismét forduljunk meg, és haladjunk tovább az eredeti irányba. Amint a kilépés ismét bekövetkezik, ismételjük meg a fenti folyamatsort. Ne zavartassuk magunkat, ha hosszú percek és számtalan fordulás után alig haladunk előre, itt most nem a távolság a cél, hanem a tanulás eredményessége.
A kutyák elég gyorsan rájönnek arra, hogy mit szeretnénk, és az esetek többségében meglepően hamar szép eredmény érhető el. Ha úgy érezzük, hogy a kutyánk fejlődik és épp szépen jön mellettünk, jutalmazzuk meg (klikker + jutalomfalat).
Ezt a játékot többször kell majd ismételnünk, valószínű, ha legközelebb megyünk sétálni ugyanúgy el kezd majd húzni, de amint megismételjük a fordulásos manővert, meglátjuk, hogy sokkal gyorsabban ráérez majd a megfelelő viselkedésre. A közmondás is azt mondja, ismétlés a tudás anyja.

Végezetül nem árt, ha tudjuk, mi miatt húz minket a kutyánk. Ez nem egy vele született tulajdonság, bizony ez egy rossz szokás, amit pont mi tanítunk meg a kutyánknak. Figyeljük meg, hogy amikor laza pórázzal sétálgatunk, a kutyánk kapcsolatba lép az őt körül vevő környezettel, szagokkal, érdekes kinézetű tárgyakkal, más kutyákkal, emberekkel..stb. Ha valami érdekeset talál, ösztönösen elindul abba az irányba, a póráz megfeszül, az egyszeri gazdi pedig ilyekor követi el a hibát, megy a kutya után. Ezzel a kutyában megerősítjük, hogy ha séta közben lát valami érdekeset, akkor nyugodtan húzzon minket oda, hogy megnézhesse. Ez kíváncsi kölyökkutyáknál egy tök aranyos, meg édibédi tulajdonság, de később majd ha a pici kutyából egy 30 kilós torpedó lesz, keresgélhetünk a google-ben, hogy "miért húz a kutyám??". Egy másik érdekes megfigyelés, ha kutyasétáltatás közben belemerülünk egy telefonbeszélgetésbe, egy idő után a kutyát követjük a póráz végén andalogva, ezzel szintén az előző problémát idézzük elő.

A sétáltatás közben a legjobb, ha sikerül két fontos vezényszót megtanítani a kutyánknak, egyik, amivel "elengedjük" a kutyát, persze továbbra is laza pórázon, hogy mehessen szimatolni, felderíteni a dolgokat, majd a másik, amivel ismét jelezzük számára, hogy szeretnénk tovább menni. Ezek természetesen lehetnek bármilyen szavak, akár a "mehetsz" és a "gyerünk" is megteszi, válasszunk jól érthető, egyértelmű vezényszavakat, amiket mi sem felejtünk el, vagy keverünk össze. A pórázt nyugodtan használjuk, mint "kommunikációs eszköz", finom húzással tudjuk neki jelezni, hogy a "gyerünk" elhangzott és indulunk. Hamar össze fogja kötni a vezényszót az indulással. Nagyon fontos, hogy a vezényszó után rögtön induljunk is, ne engedjük tovább a bámészkodást, hiszen ezzel a vezényszó hamar értelmét veszíti a kutya számára. A "mehetsz" vezényszó után eleinte a kutyánkkal menjünk be a füves részhez, álljunk meg többször, várjuk, hogy a kutya kezdjen el kapcsolatba lépni a környezeti dolgokkal, így meg fogja érteni, hogy mit jelent.

Az alábbi videón láthatjátok egyik kedvenc mentorom által ezeket a dolgokat a gyakorlatban is:

Ha még nem tudod milyen pórázt is kéne venni: Póráz kérdés