2011. május 20., péntek

Kutyagumi kultúra hiánya, ami sok kutyást is felidegel

Sajnos ez megint egy olyan téma a sok közül ahol sokak fejében rendet kéne rakni, mert az országban bizonyos dolgok siralmasan (nem)működnek. Ilyen ez a kutyaszar kérdés is, meg úgy általában a higiénia, tisztaság és rend az utcán.

Budapesten nagyon sok helyen - még ha ez sokszor nem is elég - van kutyapiszok gyűjtő, amin zacsi is szokott lenni. Személyes tapasztalatom az, hogy jobb esetben ezeket hetente egyszer ürítik, de van, hogy ez valamiért kimarad. Illetve vannak olyanok is, akik a zacsikra vadásznak és leszedik az összeset és hazaviszik.

Ez mind kényelmetlen, de nem magyarázza azt a trehányságot, amit sok kutyás elkövet azzal, hogy nem visz magával zacsit, és nem szedi fel a kutyája után a kupacot. Ez egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem csak azokat zavarja, akiknek nincs kutyájuk és belelépnek a rakásba, hanem bizony azokat is zavarja, akik kutyával sétálnak és a kutya vagy a gazdi lép bele más rakásába.

Az elmúlt kb két hétben tegnap volt a második, hogy a kutyám beleszáguldott egy rakás trágyába, sajnos a tegnapi még rosszabb volt mert nem négylábútól származott. Persze még többször volt, hogy én léptem bele valamibe, miközben a kutyám után szedtem össze a produkciót.

Kérdem én, miért olyan rohadt nehéz vinni 1-2 zacskót, és a kutya után összekapni a rakás szart, megfogni és kidobni az első kukába? Nem tudom elhinni, hogy az ilyen embereknek nem zavaró az, hogy tele van kakilva az a környék abol ő is nap, mint nap sétál a kutyával.

Valószínű nálunk is az lenne a megoldás, mint ami Ausztriában volt jópár éve, kegyetlenül elkezdték büntetni azokat akik trehányak voltak. Az utóbbi időben nem is látni Bécsben kutyaszart, pedig régen ott is tele volt minden park. Törvény van rá, szerintem ember is lenne sok helyen, már csak el kéne kezdeni élesben büntetni azt, aki renitens.

2011. május 10., kedd

Kutyatámadás, agresszió, viselkedési zavarok

Ma olvastam a hírekben, hogy egy vendég kisgyereket a vendéglátó egyik németjuhász kutyája a kertben megölt, mire a szülők észre vették már nem tudtak segíteni rajta, a gyerek egyedül volt kint a kertben a kutyákkal. Tragédia az ilyen, de egyben elgondolkodtató eset is, hogy vajon mi okozhatta ezt a szörnyű esetet.

Először is ami nagyon fontos, gyereket idegen (értsd: rokon, barát, ismerős) kutyával semmilyen körülmények között nem szabad egyedül hagyni, pár percre sem. Saját kutyával valamivel kedvezőbb a helyzet, egy 6-8 éves gyerekkel ha már a kezdetektől a kutya a családban van nem nagyon lehet gond.

Az alapvető probléma abból fakad, hogy a kutyák nem egyformák, van úgy, hogy egy kutya egy gyereket nem gyerekként kezel, hanem felnőtt emberként. Ez egészen addig nem feltétlenül probléma, amíg a gyerek nem csinál valami butaságot, amit a kutya esetleg agressziónak, támadásnak vél. Egy idegen kutyánál ehhez sajnos nem kell sok, így pillanatok alatt kialakulhat egy tragédia.
Természetesen lehetnek más problémák is, vannak idegileg gyengébb egyedek, aminek az oka lehet fajta eredetű, de lehet tenyésztési probéma is.
Főleg menhelyről megmentett kutyáknál nagyobb a rizikó faktor, hiszen nem ismerjük a kutya előéletét, nem tudhatjuk, hogy a múltjában mi volt ami esetleg egy rossz pillanatban egy erős negatív energiát szabadít fel ami aztán elindítja a lavinát.

Ezek a dolgok főleg nagyobb, 30-40 kilós kutyáknál kezdenek komoly kockázatot jelenteni egy gyerek számára, hiszen egy ilyen kutya bőven erőfölényben van egy kisgyerekkel, de a sokszor "lenézett" kiskutyákkal is vigyázni kell, hiszen akár egy tacskó is könnyedén súlyos sérülést okozhat egy mondjuk 5 éves gyerek kezén-lábán. Ezért fontos, hogy a szülők, főleg a nem kutyás családokból megértsék, hogy a kutya nem egy ember, éppen ezért másképp működnek, más a gondolkodásuk és sokszor a számunkra egyértelmű helyzeteket teljesen máshogy értelmezik. Egy kisgyerek nem képes egy kutyát kordában tartani, de sokszor a falkán kívül álló (ez lehet akár családtag is, aki csak ritkábban találkozik a kutyával) felnőtt ember se, a kutya nem fog hallgatni rá.

Sok ilyen problémát egyébként a fenti alapszabály betartásával szépen el lehet kerülni, viszont ha a kutyánk bármiféle agressziót mutat gyerekekkel szemben, keressünk fel egy kutyakiképzőt vagy kutyaiskolát mivel ez egy időzített bomba, ami a legváratlanabb pillanatban okozhat tragédiát. Ilyen jellegű problémákat otthoni körülmények között, TV-ből meg könyvekből okulva nehéz helyesen kezelni, a problémás kutyákhoz közösségre és tapasztalt kiképzőre van szükség.

A legtöbb, normális alomból származó, alapszinten hozzáértő gazdi mellett felnőtt kutyákkal ilyen problémák nem adódnak, ezek a kutyák tudják, hogy a gyerek az olyan mint egy kölyök kutya, mindent szabad neki, és nem vonatkozik rá semmi szabály illetve protokoll. Ha a kutyának esetleg elege van a nyomulásból általában odébb áll és bemegy a helyére, esetleg látványosan más dologgal kezd el foglalkozni.

Így a bejegyzés végén szeretném még egyszer megerősíteni a lényeget, csecsemőt, kisgyereket sose hagyjunk idegen, barát, rokon stb. kutyájával felügyelet nélkül.