Az első napok

Felfedező túrán

Az első napok mindig feledhetetlenek és megismételhetetlenek, amikor az új családtag kezdi felfedezni az új helyeket, kölcsönösen kezdjük megismerni egymás tulajdonságait. Ez nem csak első kutyásoknak de tapasztaltabbaknak is izgalmas időszak.
Ebben a postban igyekszem összeszedni azokat a dolgokat, amikre fel kell készülnünk, illetve figyelnünk kell.

Rosszat csinált a kutyám, megbüntettem. Miért NEM jó ez?

Sokféle nézet, tapasztalat van a kutyák nevelésével kapcsolatban a köztudatban, melyek rendkívül sokat alakultak, változtak az utóbbi években. Régen általános volt sajnos, hogy a kutyákat nagyon sokan kikötötték az udvaron, vagy nagyon kis kennelbe voltak bezárva egész napra. Ez nem tudatos állatkínzásnak számított, nem büntetésből vagy utálatból csinálták az emberek, hanem mert ez volt a dolgok berögzült rendje. Ez a modell egyébként valószínű oda vezethető vissza, hogy az emberek többségének a szemében a kutyatartás nem egy tudatos elfoglaltság volt, hanem egy járulékos háztáji dolog. Természetesen ha egy kutyával nem tudatosan foglalkoznak, számtalan negatív tulajdonságra tesz szert az idő töredéke alatt.

Ebből az időből származik az a józan paraszti ésszel egyszerűnek tűnő kutyanevelés is, hogy ha a kutya valami rosszat csinál, jól leszidjuk esetleg el is verjük. Ez még célravezető is lenne, sőt bizonyos esetekben működhet is de nagyon sok negatív dolgot is magában hordoz amivel nem árt tisztában lennünk, lássuk mik is ezek:

Kutya-macska barátság

Sokszor hangzik el a kérdés, hogy össze lehet-e barátkoztatni kutyát és macskát. Szerintem igen, de nagy könnyedség ha legalább az egyik fél kölyök. Nálunk a helyzet adott volt, 6 éves ex-kandúr és 3 hónapos West Highland Terrier. A westie-re általában azt mondják, hogy nagyon könnyen összebarátkoznak más kutyákkal, sőt, más állatokkal is, legyen az macska, madár, bármi. Ettől megmondom őszintén mi sem fáztunk, a fő kérdés az volt, hogy vajon a macsek mit szól az új jövevényhez.
Macska-macska kapcsolat kialakulásában már van tapasztalatom, ha mindkét fél egyetért aránylag gyorsan össze lehet őket hozni. A meglévő tapasztalatokra építettünk, vagyis célszerű megmutatni a régi családtagnak az új jövevényt, majd adni neki egy kis időt, hogy közepesen magába roskadva megeméssze ezt a sokkhatást, utána újra engedni nekik, hogy találkozzanak, természetesen megfigyelés alatt, hiszen egy ekkora cica egy alig másfél kilós kiskutyában könnyen kárt tehet.

Hogyan is indult ez az egesz?

Perdi "macifogásban"

Egy rövid történettel kezdeném el ezt a blogot, azaz, hogy jutottam el idáig. Régi állatszerető család vagyunk. Háziállat nélkül nem igazán tudtuk elképzelni az életünket, hisz hozzánk tartozott, gyerekkorunktól. Valamivel több, mint egy éve úgy döntöttünk a párommal, hogy nagyobb fába vágjuk a fejszénket és beszerzünk egy kutyát is a cicánk melle :) Nagyjából persze tudtuk mi vár ránk: állandó sétáltatások, macskával való összeszoktatás, valamiféle rendszeres életmód, ezért jól meg kellett gondolnunk milyen fajtának tudjuk kielégíteni az igényeit egy belvárosi lakásban. Behatároltak voltak a lehetőségeink, hisz tudtuk: ide nem fogadhatunk be pl. egy Berni pásztort vagy egy Dán dogot :)
Sokat gondolkodtunk milyen fajta az, ami nem túl nagyméretű, nincs óriási mozgásigénye, mint pl. egy border collie-nak és össze tud barátkozni az ereje teljében lévő cicánkkal.

Végül a döntés megszületett, és a kiszemelt fajta egy West Highland White Terrier azaz egy Westie lett. hisz előtanulmányaink alapján tudtuk: kistestű lánykutyákkal kevesebb a konfliktus, s bizony első kutyásként, ez nem volt utolsó szempont.
Párom nem kis keresési tapasztalattal és lelkesedéssel belevetette magát az internetbe, hamarosan volt is pár címünk. Mivel körvonalakban azért az állattartással tisztában vagyok, így az első cím rögtön nem bizonyult szimpatikusnak.